2. évad 6. rész - A felismerés

3:14 - állt Lionel karórájának számlapján.

A férfi nagyot ásított, majd beletúrt rövid, barna hajába és újabb aktát lapozott fel. Valóságos megszállottja lett minden egyes ügyének, a nap minden egyes percében azzal foglalkozott és ezalól az Elie Chandon-rejtély sem volt kivétel. Meg kellett tudnia, hogy ki ez a lány, akkor is, ha ehhez több ezer aktát kell átlapoznia.

-Oh, bassza meg - morgott halkan, mikor kihúzott egy lapot a kávés bögréje alól, az pedig felborult.

Már nem volt sok benne, így csak egy-két korábban átnézett akta lett kávés, ezért Lionel nem is szentelt neki sok figyelmet. Letette a földre a kiürült bögrét és az ölébe vett egy újabb köteget. A tavalyi év eltűnt személyei. Mindenki, aki 30 alatti és nő.
A nyomozó unottan és álmosan lapozgatta az aktákat, leginkább a képekre koncentrálva. Már átrágta magát az elmúlt öt év összes eltűnt személyén vagy női bűnözőjén és kezdte egyre inkább elveszíteni a reményt. Elie végülis amerikai volt... Akcentussal, szőke hajjal és drága ruhákkal. Na meg egy izmos, túlságosan is védelmező afrofonatos pasival. Le se tagadhatták volna, hogy mennyire amerikaik.
Aztán Lionel mégis tovább lapozgatta az aktákat. Volt néhány dolog, ami nem hagyta nyugodni. Először is, Elienek tökéletes német nyelvtana volt, ami valljuk be, igen ritka. Másodszor pedig - bár talán csak egy buta sztereotípia -, de sokkal intelligensebbnek tűnt, mint a legtöbb amerikai. És végül harmadszor, Lionelt nem hagyta nyugodni a lány egyik utolsó mondata.  Tudtok valamit az újakról? Újak. Többes számban. Lionel egyetlen embert említett, egyetlen új főnököt, aki Jörg helyébe léphetett a feltételezéseik szerint. Talán csak nyelvbotlás, talán jelentéktelen az egész, de olyan volt, mintha Elie tudna valamit.

-Fuh basszus, annyira tudtam - pattant fel hirtelen, mikor kinyitotta a következő aktát.

Olivia Heidenberg.

A képen Elie kiköpött mása volt, a különbség csupán a hajszínük volt. És az arckifejezésük. Olivia szomorúnak és elveszettnek tűnt, Elie pedig szinte ragyogott. De Lionel biztos volt benne, hogy Elie és Olivia egy és ugyanaz a személy.
Gyorsan megdörzsölte a szemeit - bár az álmossága abban a pillanatban elszállt, amikor meglátta a képet - és olvasni kezdte az információkat. Oliviának volt egy kisebb ügye a rendőrséggel közterület rongálás miatt, közmunkán is volt, majd egy nap nem ért haza a pszichiátriáról. Ez majdnem pontosan egy éve történt.

Lionel nem akart hinni a szemeinek. Csak meredt Olivia eltűnésének dátumára és a gondolatok megállás nélkül cikáztak a fejében. Az egész alig néhány nappal Jörg megölése előtt történt. Pontosan akkor, amikor Jörg egyik fia, Tom Kaulitz is megszökött a pszichiátriáról. Tom pedig... a piercing, az a rideg tekintet... Basszus, basszus, basszus!

Lionel félresöpört mindent az asztaláról és kutakodni kezdett a Jörg-ügy papírjai között. Egészen eddig hanyagolta a fiait, mert nem gondolta, hogy bármi közük is lehet az apjuk ügyeihez, főleg nem Tom eltűnése után, de most kezdett összeállni a fejében a kép.
Vadul fellapozta Tom aktáját és a felismerés szinte fájdalmasan hasított belé. Tom ugyanabban a pszichiátriában volt, amiben Olivia dolgozott. És a lány, akit felhasznált, hogy kijusson onnan, szintén Olivia volt. Majd Jörg néhány nappal később meghalt, őket pedig senki sem látta többé.
Lionel még néhány percig meredt a pszichiátria biztonsági kamerájának felvételeiből kimerevített képekre, amin Tom Kaulitz és a túsza látható, de bármennyire is megváltoztak az egy év alatt, Lionel biztos volt benne, hogy Chuck Taylor és Elie Chandon csakis Tom Kaulitz és Olivia Heidenberg lehet.
Még nem értette, hogy hogyan és miért, de biztos volt benne, hogy talált valamit.

***

-Többször is csinálhatnánk ilyet - nevetett Olivia, majd Tom mellkasára feküdt.

-Szoktunk szexelni - válaszolta vigyorogva Tom, mintha nem tudná, hogy mire gondol a barátnője.

Olivia elnevette magát, majd szemforgatva nézett vissza Tomra. A fiú csak lassan elmosolyodott és a takaró alatt simogatni kezdte Olivia meztelen hátát.

-Tudod - kezdett bele végül Olivia, mert úgy tűnt, hogy Tom tovább játsza az értetlent -, ez a bújkálás meg a veszély... mindig felizgat - súgta a fülébe, miközben a fedetlen melleit még jobban Tom mellkasához nyomta. - Időnként vissza kéne jönnünk ide és kivenni egy hotelszobát. Csak úgy az adrenalin kedvéért...

Tom halk, rekedtes hangon felnevetett, a kezeit pedig a lány hátáról a fenekére csúsztatta.

-Megőrítesz, Olivia...

-Előttem is őrült voltál - pillantott rá a lány szemtelenül mosolyogva.

Tom ismét elnevette magát, majd hirtelen a lány fölé keredett és a párnák közé préselve őt megcsókolta.
Kicsit még mindig új volt neki ez a barátnőm-van-dolog és minden, ami ezzel járt, például, hogy szex után összebújtak meg együtt aludtak. Tom életmódja miatt ezelőtt nem igazán lehetett barátnője, egy csaj se viselte volna el a hazugságokat, az igazságot pedig végképp nem. És hát ideje se nagyon lett volna az apja őrült feladatai mellett... De Oliviával valahogy minden annyira más volt. A kezdet persze nem volt könnyű, de előtte nem kellett hazudoznia vagy titkolóznia. Oliviával olyan őszinte lehetett, mint Billel és a lány legalább annyira meg is értette őt, mint Bill. És Olivia kicsit meg is könnyítette Tom dolgát. Nem olyan volt, mint a többi lány... nem nyafogott állandóan, nem akart erőszakosan összebújni minden egyes másodpercben és nem volt féltékeny minden egyes nőre, aki csak Tomra nézett. Így Tom sem érezte kényszernek, hogy időnként csak úgy átkarolja a lányt és bűntudatot sem érzett, amikor éppen olyan helyzetben voltak, hogy nem érhetett hozzá mindenki előtt. Tom szerette, hogy Olivia nem erőltetett semmit, hagyta, hogy olyan mértékben és olyan tempóban fejezze ki a szeretetét, amitől nem érezte magát hülyén. És szerette azt is, hogy szex után Olivia nem az az érzelmes-bújós kiscsaj volt, hanem a játékosan szexi, flörtölős típus. Olivia nagyon, nagyon megkönnyítette Tom helyzetét és ezért a fiú végtelenül hálás volt neki.

-Nem vagy éhes? - kérdezte hirtelen Tom.

Olivia kissé értetlenül nézett rá, majd végül csak megvonta a vállát.

-Kicsit. Felhozatunk valamit?

Tom nyomott egy utolsó puszit a lány szájára, majd lekászálódott az ágyról.

-És ha inkább a tetőn ennénk? - mosolyodott el sejtelmesen.

-Hajnali három van, nem hiszem, hogy bárki is van... oh - esett le Oliviának. - Tökéletes - mosolyodott el, majd visszadőlt a párnák közé.

Tom felkapta a földön heverő boxerét és letelefonált a recepcióra.

-Vacsorázni szeretnénk - jelentette ki, miközben lazán a falnak támaszkodott. Olivia az ágyból fekve figyelte őt. Elég szexi látvány volt, ahogy egyszál boxerben, a falhoz dőlve, komoly arccal telefonált. - Tudom, mennyi az idő. Éhesek vagyunk - jelentette ki nemes egyszerűséggel, majd a nő válaszára megforgatta a szemeit, amiből Olivia arra következtetett, hogy értetlenkedik. - Nem, a tetőn... Igen, és értékelném, ha senki más nem lenne ott. ... Tökéletes. Fél óra és megyünk.

Tom letette a telefont, majd végignézett Olivián, aki még mindig ruha nélkül feküdt az ágyon és őt bámulta, aztán elvigyorodott.

-Zuhany?

A lány elmosolyodott és már fel is pattant az ágyról.

***

-Holnap reggel beugrunk valahova ruhát venni indulás előtt? - kérdezte Olivia, miközben a hotel liftjének hatalmas tükrében méregette magát. - Utálom kétszer felvenni ugyanazt...

Tom bólintott. Ennyi kockázat még bőven belefért, egyébként meg, neki is jól jött volna egy váltás ruha. Mivel nem terveztek itt maradni, ezért a bőröndjeiket Bill elvitte magával Venezuélába, náluk pedig a hamis papírjaikon és a kártyás mobiljaikon kívül semmi sem volt.

-Oh ez nagyon király! - kiáltott fel Olivia, mikor kiszálltak a liftből.

A Hyatt tetején kialakított étteremben hangulatos kis sarokülések voltak, székek helyett puha bőrkanapékkal és az üvegkorlát mögül egész Hamburgra rá lehetett látni. Így este pedig a kivilágított város még sokkal gyönyörűbb volt.

-Gondoltam, hogy tetszeni fog - mosolyodott el Tom, majd átkarolta a lány derekát és az egyik asztalhoz vezette.

Előre engedte Oliviát, aki a korlát melletti ülésre huppant le egy vidám kis mosollyal az arcán, majd Tom is helyet foglalt mellette.

-Mit hozhatok inni? - kérdezte a pincér, miközben kiosztott nekik egy-egy étlapot.

-Elie? - pillantott Tom a lányra.

-Martini biancot szeretnék - válaszolta némi gondolkodás után. - Meg mentes vizet.

-Akkor egy Martini Bianco, két mentes víz és egy Jack Daniels lesz - adta le a rendelést Tom.

Olivia elmosolyodott. Szeretett Tommal étterembe menni, meg úgy egyáltalán vele lenni. Tom mindig nagyon udvarias volt vele, előre engedte, kihúzta neki a széket és sosem magának rendelt először, mindig Olivia kívánsága volt az első. És neki ez valahogy teljesen természetesen jött, semmi erőlködés vagy megjátszás nem volt benne. Az elmúlt egy évben azonban az áldozataik, akikkel Oliviának kellett vacsoráznia vagy iszogatnia pedig vagy úgy ahogy volt leszarták az udvariaskodást vagy rettentően bénán, kényszeredetten csinálták. Olivia utálta az összeset. Apróságok voltak, persze, de sokat elmondott az emberekről. És Tom volt az egyetlen, aki magabiztosan tudta, hogyan kell viselkedni egy nővel, anélkül, hogy bunkó vagy papucs lett volna.

-Sikerült választani? - kérdezte a pincér, miközben letette eléjük a kért italokat.

Tom ismét Oliviára pillantott.

-Csirkemellet szeretnék sajtmártással és valamilyen salátával. Lepjen meg - vonta meg a vállát Olivia, majd visszaadta az étlapot a pincérnek.

-Én egy steaket kérek sültkrumplival - nyomta a kezébe az étlapot Tom is. - És egy kis magányt - szúrta

még oda ridegen, a pincér pedig bólintott.

Amíg ki nem hozták az ételeket, addig ők csak csöndben iszogattak, majd mikor már biztosak voltak benne, hogy kettesben maradtak, Olivia vigyorogva Tomra nézett.

-Szóval drogok és prostik... Ezt a részét még egyikőtöktől sem hallottam.

Lassan Tom is elvigyorodott.

-Az apám üzlete volt, nem a miénk. Ő intézte a könnyebb részét - tette hozzá szemforgatva.

-Nem hiszem el, hogy semmi közöd nem volt hozzá - nevetett Olivia. - Biztos kipróbáltad egyszer-kétszer...

-A drogokat vagy a kurvákat? - vigyorgott Tom, mire Olivia szúrósan nézett vissza rá. Tom elnevette magát. - Jól van, persze, hogy mindkettőt kipróbáltam... Ez volt az életem, Olivia - vonta meg a vállát megkomolyodva. - A házunk tele volt fegyverekkel, drogokkal és kurvákkal. Az lett volna meglepő, ha semmihez se nyúlok.

-Nem vagy rá túl büszke - állapította meg a lány, miközben kissé aggódva méregette Tomot.

Ahogy a múltjáról beszélt, egészen elsötétült a tekintete, mint mikor a pszichiátrián volt. Olivia rég látta már őt ilyennek.

-Nincs mire büszkének lenni - vonta meg a vállát Tom. - Nem egy idióta tini srác voltam, aki fel akart vágni a haverjai előtt... Ez volt az életem - ismételte nagyot sóhajtva, majd a tekintete találkozott Olivia aggódó szempárjával. - Azt hittem, ki fogsz akadni.

-Miért akadnék ki? - kérdezte értetlenül a lány.

-A kurvák miatt...

Olivia elnevette magát.

-Ugyanmár, Tom! Embereket ölsz pénzért, ennél nincs rosszabb - válaszolta meggondolatlanul, majd zavartan a szájához kapott. - Úristen, ez nagyon hülyén hangzott. Ne haragudj, nem így értettem... Mármint, nem ítélkezés volt, csak... Elfogadtam, hogy bérgyilkos vagy, sőt ugyanazt csinálom, amit te, szóval... miért akadnék ki a kurvákon vagy a drogokon? Érted, ugye? - pillantott rá kétségbeesetten Olivia.

Tom elnevette magát.

-Nyugodj meg. Tudom, hogy érted. Én csak... nem is tudom, ez olyan csaj-dolog, nem? Kiakadni a kurvákon...?

Olivia nevetve megvonta a vállát.

-Fogalmam sincs. Akkor még nem is ismertél, semmi okom kiakadni...

Tom megkönnyebbülten elmosolyodott. Sokszor úgy érezte, meg sem érdemli Oliviát. Persze sosem gyötörte magát sokáig a gondolattal, túlságosan is önző volt ahhoz, hogy akárcsak ötletként is felmerüljön benne, hogy elengedje Oliviát. Egyszer már megpróbálta, egy életre elég is volt.

-Tom... - szólalt meg néhány másodpercnyi csönd után Olivia. A hangja sokkal komolyabb volt, mint eddig.

-Igen?

-Szerinted tényleg biztonságban vagyunk? A nyomozó...

-Nem tud semmit - szakította félbe idegesen Tom, majd gondterhelten sóhajtva hátra dőlt. - Nézd, nem vagyok jós vagy isten, hogy biztosan megmondjam, minden rendben lesz holnap, de azt biztosan tudom, hogy bármi is történik, megoldjuk. Eddig is mindig megoldottuk. Bízom benned - pillantott a lányra.

Folyt. Köv.