-Biztos hallottatok róla, Amerikában is vannak emberei - folytatta Lionel. - Elég komoly bűnszervezetet
hozott létre Németországban, aztán behálózta szinte az egész világot... - mosolyodott el félig elismerően, félig gúnyosan. - Drog, fegyvercsempészet, prostitúció és gyilkosságok... Minden, amit el tudtok képzelni. Aztán kb. 1 éve valaki kinyírta a rohadékot és néhány emberét a saját házában. Azóta is keressük a tettest - húzta el a száját.
Tom olyan szorosan állt Olivia mögött, hogy a lány érezte, neki is mennyire gyorsan ver a szíve, mégis Tom volt az, aki először összekapta magát.
-Érdekes lehet - válaszolta szárazon, továbbra is fenntartva a rideg, védelmező pasi szerepét, majd ahogy Oliviához fordult, a hangja és az arcvonásai is egészen ellágyultak. - Jól vagy?
Tom olyan szorosan állt Olivia mögött, hogy a lány érezte, neki is mennyire gyorsan ver a szíve, mégis Tom volt az, aki először összekapta magát.
-Érdekes lehet - válaszolta szárazon, továbbra is fenntartva a rideg, védelmező pasi szerepét, majd ahogy Oliviához fordult, a hangja és az arcvonásai is egészen ellágyultak. - Jól vagy?
A lány letette a pultra a poharát, majd lassan bólintott.
-Csak félre nyeltem - nyugtatta meg a két férfit, majd kíváncsian Lionelre pillantott, megjátszva az érzékeny nőt, akit sokkoltak a felsorolt bűntettek. - Ez rettenetes! Tulajdonképpen a gyilkosa szívességet tett nektek, nem? Megszabadította a világot egy szörnyetegtől...
Lionel szárazon felnevetett.
-Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Amit Jörg felépített, azt nem olyan könnyű lerombolni. Elég valószínű, hogy a halála után azonnal átvette a helyét valaki.
-Hogy képes ilyesmire bárki is? Felfoghatatlan... - szörnyülködött Olivia, Lionel pedig küldött felé egy együttérző pillantást. - És most hogy halad a nyomozás? Tudtok valamit az újakról? - kérdezte ártatlan érdeklődéssel a hangjában, pedig igazából addig fojtogatta volna a férfit, amíg a nyomozás minden egyes részletét el nem mondja nekik. Dehát az egy kicsit gyanus lett volna...
-Sajnálom, de nem adhatok ki semmilyen információt senkinek - válaszolta hivatalos hangnemben Lionel.
-Érthető - bólintott érzelemmentesen Tom, és bár Olivia sejtette, hogy rendkívül csalódott most, azt is tudta, hogy ez a száraz "érthető" sokkal inkább neki szólt, mintsem a nyomozónak. Azt jelentette: most már elég lesz.
A beszélgetés alatt érezte, hogy a kezdeti ijedtséget Tomnál is felváltja a kíváncsiság és valószínűleg őt is ugyanaz a gondolat szállta meg: előnyt kreálni a hátrányból. Mindketten remélték, hogy ki tudnak szedni valamilyen hasznos információt Lionelből, de úgy tűnt, ez nem fog megtörténni. Olivia azonban nem adta fel. Óvatosan Tomra pillantott, majd alig észrevehetően, de annál jelentőségteljesebben Lionel felé bökött. Tom azonban megrázta a fejét.
Értette a kérdést és nem akarta, hogy Oliviának ismét rá kelljen másznia egy férfira, hogy információt szedjen ki belőle. Nem akarta már, hogy a barátnőjének más pasikat kelljen megcsókolnia vagy egyáltalán hozzáérnie. Nem bírta már elviselni. Olivia csakis az övé volt és a féltékenység így is majdnem darabokra szakította belülről. Nem ért ennyit ez az egész... Holnap elhúznak Venezuélába és Lionel soha az életben nem jön rá, hogy ki ölte meg Jörgöt. Vagy ha mégis, akkor meg már késő lesz...
-Mr. Taylor? - szólította meg kissé bizonytalanul Tomot egy nő, aki a hotel egyenruháját viselte.
-Én vagyok - bólintott Tom a hamis igazolványán szereplő névre.
-Elkészült a szobájuk, most már nyugodtan felmehetnek - mosolygott rá a nő.
-Köszönöm - bólintott megkönnyebbülten Tom. A hotel alkalmazottja küldött még felé egy barátságos mosolyt, majd kisietett a bárból, Tom pedig Olivia felé fordult. - Felmegyünk, édes?
Bármennyire is jó lett volna információkat kicsikarni a nyomozóból, Tomot kirázta tőle a hideg. Nem volt normális, hogy egy sorozatgyilkos az ő ügyén dolgozó nyomozóval beszélgessen. Főleg, ha az a barátnőjére hajtott. Mert bár Lionel egyértelműen visszavett, amint Tom megjelent, de a szemeit képtelen volt levenni
-Ühüm - bólintott a lány, miközben hagyta, hogy Tom lesegítse a magas bárszékről. - Elég fáradt vagyok már - pillantott bocsánatkérően Lionelre, majd a kezét nyújtotta neki. - Örülök, hogy megismerkedtünk. Biztos összefutunk még... - tette hozzá egy furcsa kis mosollyal az arcán.
-Remélem - mosolygott vissza Lionel, majd megfogta Olivia kezét és közelebb húzta magához, hogy a hivatalos gesztust kihasználva egy puszit nyomhasson a lány arcára.
Olivia meglepetten pislogott a férfire, Tom azonban megragadta a karját és egy gyors, Lionel felé intézett biccentés után magához húzta a barátnőjét és sietősen kivezette a bárból még mielőtt elveszíti a fejét és átrendezi a nyomozó fogsorát.
-Megkeresem a szobáját és egész éjjel kínozni fogom - morogta az összeszorított fogai közül Tom, miközben azért a kezét Olivia fenekére tette, mert biztos volt benne, hogy a nyomozó még őket nézi.
Olivia halkan felkacagott, de mást már nem mondott, mert pontosan tudta, hogy Tom féltékenysége mögött van egy sokkal komolyabb problémájuk is.
***
-Úristen, azonnal le kell lépnünk innen! - akadt ki Olivia, amint beléptek a hotelszobájukba. Eddig tartotta magát és profin játszotta a szerepét, de most, hogy végre kettesben voltak, nem bírta tovább. A szíve ezerrel vert és úgy érezte, bármelyik pillanatban rájuk ronthat egy kommandós egység. - El kell tűnnünk innen! - ismételte kiborulva.
Tom megrázta a fejét.
-Az még gyanusabb lenne.
-Akkor öljük meg! Nem érdekel, csak... Nem akarok börtönbe menni - nézett rá kétségbeesetten Olivia.
Tom nagyot sóhajtva lehuppant a kanapéra és egy pillanatra a kezeibe temette az arcát mielőtt Oliviára nézett
-Nem fog letartóztatni - jelentette ki. Ő is ugyanannyira pánikolt, mint Olivia, sőt a szavai sokkal inkább a saját megnyugtatására szolgáltak, de volt valami, ami miatt nem tud úgy igazán kiborulni. - Nézd, nem tud semmit. Ha csak sejtené is, hogy kik vagyunk, már rég bilincs lenne a kezünkön... De ez a pasi csak lent sörözget a bárban és... basszus simán rád hajtott! Nem hiszem, hogy megszakad a munkában... Hidd el, hogy nem kell félnünk tőle. Ügyesen játszottál.
Olivia halványan elmosolyodott.
-Biztos, hogy nem ölhetjük meg?
Tom elnevette magát és kinyújtotta az egyik kezét felé. Ezt a fajta Oliviát sokkal jobban kedvelte, mint a kiborulós Oliviát.
-Biztos - nézett a lány szemeibe, miközben ő megfogta a kezét, majd egy pimasz vigyorral az arcán az ölébe rántotta. Olivia megkönnyebbülten nevetett. Ha Tom nem aggódott, akkor ő is képes volt megnyugodni. Tomnak igaza van. A rendőrség nem tud semmit. Ügyesek voltak minden egyes gyilkosságnál. - Hidd el, szeretném kiherélni és kiloccsantani az agyát, de túl sokan láttak minket együtt a bárban. Biztos, hogy minket is kihallgatnának és nem hiányzik ez nekünk.
Olivia bólintott, majd átfonta a karjait Tom nyaka körül.
-Tudom, édes - tette hozzá szemtelenül vigyorogva, Tom korábbi megszólítására utalva.
A fiú sosem szokta becézgetni őt, sőt még a legelején ki is jelentette, hogy soha nem is fogja. Mindig Oliviának hívta, bármilyen "kicsim", "szívem" és társaik távol állt tőle, a lány pedig nem is hiányolta őket, ezért is volt furcsa ez most Tomtól.
-Ne szokj hozzá, soha többet nem fogsz hallani ilyet tőlem, a szerep kedvéért sem - jelentette ki komolyan Tom, majd hirtelen elvigyorodott és leteperte Oliviát a kanapéra.
A lány nevetve hagyta, hogy fölé kerekedjen, majd miután lehúzta magához egy csókért, vigyorogva tovább provokálta a barátját.
-Kár... - sóhajtott színpadiasan -, pedig aranyos voltál, szívem.
-Olivia! - mondta figyelmeztető hangon Tom, de a széles vigyora valahogy nem tette meggyőzővé.
-Mi a baj, édes? - pislogott rá ártatlanul a lány. - Nem mondhatom az én kicsimnek, hogy aranyos volt? Életem szerelme, kis cukorbogyó, ma...
-Elég volt - tapasztotta a kezét nevetve Olivia szájára Tom. - Hányni fogok.
A lány vigyorogva lefejtette a barátja kezét a szájáról, majd szorosan a csuklója köré fonta az ujjait, jelezve, hogy most nem övé az irányítás.
-Oh, nem indítanak be a nyálas, idióta becenevek? - pislogott rá szomorúan, a szája szélén bújkáló bájos kis mosollyal.
-Sajnos ez most nem jött össze - húzta el a száját sajnálkozva Tom, jelezve, hogy belement a játékba.
-Akkor mesélj, mi indítana be, Tommy? - súgta a fülébe félig játékosan, félig komolyan az egyetlen megengedett becenevet.
Tom lassan elvigyorodott.
-Kezdesz ráérezni...
Olivia halk, doromboló hangon felnevetett, amitől Tomot jólesően kirázta a hideg.
-Szeretsz irányítani, igaz, Tommy? - suttogta pimaszul mosolyogva, miközben lassan elengedte a fiú csuklóját
Olivia lassan elvigyorodott. Imádta, amikor Tom ilyen volt... amikor mindenük összeért és a fiú azt tehetett vele, amit csak akart. És túl rég volt már, hogy erre lehetőségük adódott volna.
-Ugye tudod, hogy nem vagy olyan erős? - provokálta őt mosolyogva Olivia. - Nem tudnál lefogni, ha nem akarnám...
Tom felnevetett.
-Csak szeretnéd - dünnyögte, miközben még inkább a kanapéba süppesztette Olivia kezeit a szorításával, majd a nyakát kezdte csókolgatni, időnként bele-beleharapva.
-Te tanítottál, tudod, hogy egyetlen mozdulattal le tudnálak rázni magamról - feszegette tovább a határokat a lány, miközben a csípőjét Tom ágyékához dörgölte.
Tom mély hangon felnyögött, majd már szinte fájdalmasan erősen szorította meg a lány kezeit. Olivia az ajkába harapott, de nem adta meg azt az örömet Tomnak, hogy akárcsak felszisszenjen.
-Én tanítottalak, tudom, hogy én vagyok az erősebb - nevetett halkan Tom, majd elengedte Olivia egyik csuklóját, hogy a lány lábai közé vezethesse a szabad kezét. - És egyébként sem akarod, hogy leszálljak rólad - vigyorodott el magabiztosan Tom, mikor a lány jólesően felsóhajtott.
-Inkább csak vetkőztess le - csókolta meg Olivia, mire Tom azonnal neki is esett a ruháinak.
***
Lionel egy álmodozó mosollyal az arcán nyitott be a lakosztályába. Nem tudta elterelni a gondolatait Elieről, akkor sem, ha tudta, barátja van. Sőt, talán már a vőlegénye vagy a férje... Aztán megrázta a fejét és lehuppant az egyik fotelbe. Butaság volt az egész, semmit sem tudott erről a nőről, azon kívül, hogy gyönyörű és hogy valahonnan rettentően ismerős volt neki.
Lionel elővette a laptopját néhány agyon olvasott rendőrségi akta alól és az ölébe vette. Elie azt mondta, hogy Amerikában él, így könnyen lehet, hogy valami híresség vagy örökös, akit már látott a tévében vagy egy újságban, csupán nem jegyezte meg. Beírta a nevét a Google-be és elkezdte nézegetni a képeket, azonban Elieről egyetlen egyet sem talált. Csak ronda színésznők pózoltak olyan reklám felületek előtt, amiken a Moet&Chandon is szerepelt, valamint rengeteg üveg Moet&Chandon pezsgő fotójára akadt még. De Elienek nyoma sem volt. Aztán hirtelen beugrott neki. Elie Chandon! Talán a Moet&Chandon nem véletlen egybeesés?
Lionel vagy egy órán keresztül kutatta a Moet alapítócsaládját és a leszármazottaikat, de egyetlen Eliet sem talált, főleg nem olyat, aki még most is élne és nem 80 meg a halál között van az életkora.
Nem szívesen, de be kellett látnia, hogy Elie-t egyetlen helyen láthatta csak: egy rendőrségi aktában.
-Mark? - szólt bele a telefonba Lionel. - Utána néznél a rendszerben Elie Chandonnak?
-Persze főnök - válaszolta azonnal a beosztottja, majd Lionel hallotta, ahogy sietve gépel. - Ch-val? - kérdezte kis idő után.
-Igen, azt hiszem. De próbáld meg S-sel is.
-Semmi - válaszolta néhány perc után Mark. - Se Ch-val, se S-sel.
-Biztos, hogy lennie kell valakinek, nézd meg az eltűnt személyek között is.
-Ott sincs semmi - válaszolta néhány újabb néma perc után Mark. - Megkérdezhetem, hogy kit keresünk?
Lionel nagyot sóhajtott.
-Csak találkoztam egy nővel, aki rettentően ismerős. Biztos vagyok benne, hogy láttam már valamelyik aktában.
-Biztos, hogy így hívják?
Lionel egy pillanatig nem válaszolt. Kellett néhány másodperc, amíg eljutott az agyába az infó, hogy Elie valószínűleg álnevet használ. Hogy az a gyönyörű, bájos, ártatlan nő rejteget valamit.
-Figyelj, küldj át minden egyes aktát, feljegyzést, bármit az összes 30 alatti nőről, akivel az elmúlt néhány évben foglalkoztunk. Az eltűnt személyekét is.
-Rendben. De elég sok lesz - figyelmeztette Mark.
-Nem baj, van időm... - sóhajtotta szomorúan Lionel, miközben a lábával lelökte az asztaláról Jörg egyik aktáját. Már egyébként is kezdett belezavarodni ebbe az ügybe.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése