Olívia ledobta az ágyra a törölközőt, majd belebújt a legújabb La Perla fehérneműjébe és a szekrény elé állt. Tegnap éjjel, miután beszélt Lionellel már annyira sem volt álmos, mint előtte. Ráadásul Tom is eltűnt, de túl ideges volt, hogy megkeresse, ezért csak hánykolódott az ágyon és hagyta, hogy a gondolatai megrohamozzák az agyát. Reggel pedig jött a fáradtság.
Ma valahogy nem volt kedve a rengeteg ruhája közül válogatni, sem öltözködni. Kedvetlenül kisétált a gardóbjából és inkább csak magára kapta Tom egyik ingjét. Olyan illata volt, mint a fiúnak és Olívia másra sem vágyott most, mint érezni a közelségét. Hogy tudja, minden rendben lesz.
Álmosan, lelassult mozdulatokkal sétált le a konyhába, de ott sem talált senkit. Úgy tűnt, az egész lakás üres. Olívia ránézett az órára. Még csak kilenc volt, ami azt jelentette, hogy Bill és talán Tom is a La Palma Hotel teraszán van. Hétvégenként mindig ott reggeliztek. De Olíviának ma nem volt kedve hozzá. Nem volt kedve rendesen felöltözni, kocsiba ülni és emberekkel találkozni... Csak itthon akart üldögélni az egyik kanapén és magazinokat olvasni meg fagyit enni. És remélte, hogy Tom hamar haza jön, mert... nos, mert bűntudata volt a tegnapi miatt, akkor is, ha ő nem tehetett róla. És kicsit félt is. Félt, hogy Tom azért tűnt el, mert látta, hogy
mi történt a mólón...
Olívia kedvetlenül becsukta a hűtőt. Nem volt semmi, amit szívesen evett volna, ezért inkább csak elindult a kávéfőző felé, hogy egy nagy bögre cappucinot igyon, de amikor kiszúrta a konyhapulton a sütis dobozt a kedvenc cukrászdája lógójával, azonnal felvidult. Talán az ikrek hagytak neki a kedvenc áfonyás muffinjából... Olívia felült a konyhapultra és magához húzta a dobozt. A mosoly lefagyott az arcáról.
Tele volt pénzzel. Amerikai dollár, szépen kötegekbe rendezve. Egy pillanatra összeszorította a szemeit, aztán visszacsukta a dobozt és leugrott a konyhapultról. Tudta jól, hogy ez mit jelent.
***
Olívia a nappaliban hasalt az egyik kanapén és egy Vouge-ot lapozgatott különösebb odafigyelés nélkül. Amikor az ikrek beléptek a helyiségbe, felkapta a fejét és felült a kanapén.
-Hol voltatok? - szegezte nekik a kérdést köszönés nélkül.
-A La Palmaban - pillantott rá furán Tom. - Vártunk rád egy darabig, de végül haza jöttünk.
-Gondoltuk, még alszol... - tette hozzá Bill. - Baj van?
-Nem tudom, mondd meg te - pattant fel a kanapéról Olívia, majd behozta a pénzzel teli dobozt és durván Tom kezébe nyomta. - Elvesztetted a fejed, mi? - kérdezte gúnyosan, a fiú tegnap esti magyarázatát idézve. - Mégis mi a szarért vállaltad el?! Azt mondtátok, nincs szükségünk pénzre! A képembe hazudtál, baszki!
-Olívia, ezt nem azért kaptam - válaszolta nyugodt hangon Tom.
-Nem hazudott neked tegnap - erősítette meg Bill is. - Ez ma reggel jött.
-Ma? - kérdezett vissza összezavarodva Olívia. Egyetlen egy valamiért kaphattak ennyi pénzt. - Szóval...
-Szükségünk lesz a segítségedre - előzte meg Tom.
-És nem a pénz miatt csináljuk - tette hozzá Bill. - Ez csak egy kis baráti szívesség...
-Azt mondtátok, hogy végeztünk - suttogta maga elé Olívia. - Ha itt elkapnak, akkor megint el kell mennünk... és már nincs sok hely, ahová menekülhetünk.
Bill jelentőségteljesen nézett Tomra, de a testvére nem figyelt rá.
-Amerikában sokan segítettek nekünk, ez a legkevesebb, amit megtehetünk. De ez lesz az utolsó, Olívia - nézett rá komolyan Tom. - Ígérem.
-Ígéred? - kérdezett vissza némi gúnnyal a hangjában Olívia, de a fiú ezt nem vette észre és csak bólintott. - Rendben... - válaszolta végül. Nem tehett mást. - Mi a terv?
***
Tom és Olívia a teraszon ültek, szorosan egymás mellett az egyik kényelmes rattan fotelben. Szótlanul
nézték, ahogy az ég narancssárgásra színeződik a mólónál.
-Túl sok mindent kérek tőled mostanában, Olívia? - törte meg a csendet Tom.
Lágyan cirógatni kezdte a lány karját, de továbbra is csak a távolba meredt. Olívia a vállára hajtotta a fejét és elmosolyodott.
-Igen... de túlélem. Végülis, ez az utolsó, nem?
-De - sóhajtotta Tom. - Tudom, hogy megváltoztak most kicsit a dolgok... kettőnk között is, de nem sokára vége. Most már tényleg. Szóval élvezd ki - mosolyodott el a végén, majd elvett az asztalról két doboz Cherry Coke-ot és az egyiket Olíviának adta.
-Ki fogom, ne agódj - állta Tom tekintetét, majd kibontotta a kóláját.
Tom lassan elmosolyodott, de már nem mondott semmit.
-Hiányzol - szólalt meg hirtelen Olívia. A hangja komoly volt és szomorú. - Ez az egész szarság... - elharapta a mondatot, amikor elcsípte Tom pillantását és egy nagyot sóhajtott. - Távolodunk...
-Minden rendben lesz - válaszolta Tom, továbbra is a távolba meredve.
***
Olívia és Bill az egyik emeleti asztalnál ültek. Tökéletes rálátásuk volt a lent táncoló tömegre és a VIP
részlegre. De őket csak a VIP asztalok érdekelték, egészen pontosan egy ember asztala.
-Az ott Roberts - bökött a fejével alig észrevehetően a lila kanapék felé Bill. - Szürke Armaniban, két szőke kurvával - pontosította a leírást.
A hangos zene miatt nehéz volt kommunikálniuk, de Olívia értette a lényeget. Felpillantott a koktéllap mögül, amit eddig bújt, majd úgy tett, mintha különösebb cél nélkül nézegetné a lenti tömeget. Amikor megtalálta az említett férfit a szürke Armaniban, rajta tartotta a tekintetét néhány másodpercig, gondosan memorizálva a vonásait, majd ismét az itallapba temetkezett.
-Úgy tűnik, a könnyen kapható lányokat szereti... - jegyezte meg Bill, miközben fél szemmel figyelte, ahogy a férfi gátlástalanul fogdossa a két nőt, akik a bíztatása nélkül is azonnal rávetették volna magukat. - Azt hiszem, ezúttal luxusprosti leszel - nevette el magát.
-Fogd be - rúgta meg az asztal alatt Olívia, de azért ő is elvigyorodott.
-Felhívom Tomot, hogy mit talált, aztán szerintem mehetünk - mondta valamivel komolyabban Bill.
-Várj - kapta el a karját Olívia. - A pasin jeggyűrű van. Szólj Tomnak, hogy figyeljen. Nem akarom, hogy a felesége bekavarjon...
Bill elismerően mosolyogva bólintott, majd felállt az asztaltól.
***
-Tom utána nézett - mondta Bill miután mindketten becsukták a sötétített ablakú Cadillac ajtóit -, de Roberts egyedül jött. A ház tök üres, csak a pasi cuccai vannak benne... Valószínűleg a nőnek túl sok volt és az Államokban maradt, amikor Robertsnek le kellett lépnie.
Olívia néhány másodpercig nem mondott semmit. Valahogy nem volt meglepve, hogy a felesége nem bírta tovább. Nem tudott sokat Robertsről és nem is akart. Elég volt annyi, hogy hasonló dolgokban utazott, mint ők és hogy valamivel felhúzta Tomék egyik barátját, Ashleyt akinél az első napjaikat töltötték, amikor az USA-ba költöztek. A férfinek persze volt esze és azonnal Venezuélába menekült. Ashleynek pedig túl bonyolult és kockázatos lett volna utazgatni, ezért inkább az ikrekhez fordult. Tudta, hogy jönnek neki egy szívességgel.
-Akkor gondolom el kell érnem, hogy haza vigyen magával... - mondta végül a lelkesedés legkisebb jele nélkül Olívia.
-Sajnálom - pillantott rá együttérzően Bill. - Tudom, hogy utálod ezt csinálni, de Ashley sokat tett értünk...
-Tudom - szakította félbe Olívia. - Nem gond.
***
-Ugye tudod, hogy a játéknak vége, ha Tomék meglátnak?
Olívia már meg sem lepődött, hogy Lionel újra felbukkant a mólónál. Már meg sem próbálta elküldeni őt vagy ellenkezni vele. Kezdte megszokni a férfit. És a beszélgetéseiket is egészen megszerette. Kiborították, minden egyes alkalommal, de szüksége volt rájuk.
-Nem fognak - válaszolta magabiztosan a nyomozó, majd helyet foglalt Olívia mellett.
-Hallgatlak - kezdett bele a lány. - Mi a mai érv Tom ellen? Essünk túl rajta, sok dolgom van...
Lionel felnevetett.
-Abban biztos vagyok. Éppen ezért ma inkább kérdéseim lennének... - pillantott rá kíváncsian. - Miért figyelitek Elliot Robertset?
-Mert be akarjuk szervezni egy édes hármasba... Szerinted? - nézett rá lekezelően Olívia.
Lionel elvigyorodott.
-Feszült vagy ma.
Olívia csak megvonta a vállát.
-Nem tetszik, hogy megint benne vagytok a dologban, igaz? - tapintott rá a lényegre Lionel. Magabiztos volt és nagyképű. Pontosan tudta, hogy kezdi megnyerni a lányt. - Ahogy mondtam, az emberek máris elkezdtek hullani körülöttetek... Szerinted mennyi időtök van még itt?
-Miért nem tartóztatsz le minket? Nem lenne egyszerűbb? - sóhajtott fáradtan Olívia. - Te itt vagy, minden lépésemet figyeled, biztos csinálhatsz valamit ellen...
-Nem hivatalosan vagyok itt.
-Wáó, te aztán tényleg nagyon el akarsz kapni minket... - pillantott rá elismerően a lány.
-Csak az ikreket - javította ki Lionel. - Tudom, hogy igazából te nem akarod ezt. Ha Tom nem visz magával a pszichiátriáról, akkor...
-Én is része vagyok az életüknek - szakította félbe Olívia. - Mégis hogy húznál ki ebből a szarból, úgy hogy őket elkapd?
-Informátorként mentességet kapnál - vonta meg a vállát Lionel. - Csak egy aláírás kell tőled. Ilyen egyszerű.
Olívia nagyot sóhajtott és egy pillanatra a kezeibe temette az arcát. Aztán felnézett a férfira, szomorú, könnyes szemekkel.
-Lehetne, hogy ne úgy beszélgessünk, mint nyomozó a bűnözővel?
Lionel aggódva meredt a lány könnyáztatta arcára, majd sietve bólintott. Bármire igent mondott volna, csak ne kelljen ilyen szomorúnak és meggyötörtnek látnia Olíviát.
-Kezdek belefáradni - vallotta be a lány. - És tudom, őrültség, hogy neked mondom ezeket, de senkivel sem tudok beszélni... - csuklott el a hangja egy pillanatra, majd remegő kezekkel a hajába túrt és ismét beszélni kezdett. - Tudom, hogy Tom próbál véget vetni ennek, de ez az életük... Sosem lesz vége, bármennyire is akarja. És nem tudom, hogy én meddig bírom még. Szeretem őt, de nem ezért jöttem vele ide... és ezeket a váratlan "szívességek" az Államokból szétszakítanak minket. Én... nem tudom mit tegyek, Lionel. Nem akarom bemártani őt, de el akarok tűnni innen... vissza Németországba. Hiányzik az otthonom - sírta el magát Olívia.
Lionel egy darabig csak ledöbbenve bámult a lányra, majd azonnal átölelte őt és vígasztalóan simogatni kezdte a hátát.
-Szerintem nagyon jól tudod, hogy mit kell tenned - válaszolta halkan a nyomozó.
Folyt. Köv.
Én is ledöbbentem, nem csak Lionel. :D Szuper rész lett!
VálaszTörlésNagyon várom a következőt!!!!
Köszönöm^^ Sietek azzal is :D
Törlés