Lehúzott két vodkát a bárpultnál, csak úgy töményen, majd elindult a VIP részleg felé. Út közben igyekezett rázni a csípőjét és dobálni a haját. Elfojtott egy mosolyt a gondolatra, hogy mennyire röhejesen nézhet ki kívülről, majd egy pillanatra megállt a két biztonsági előtt, akik a VIP részlegre figyeltek.
-Elliot Robertsel vagyok - pislogott rájuk bután Olívia. Az út máris szabad volt előtte.
A férfi ugyan még nem tudta, hogy hozzá jött, de mikor a lány levetette magát mellé a lila kanapéra, nem ellenkezett. Részeg volt és egyébként is mindig nőkkel volt körülvéve, így talán észre sem vette, hogy Olívia nem tartozik a szokásos kíséretéhez. Elvegyült a többi lány között, színes koktélokat iszogatott, hagyta, hogy Elliot fogdossa őt és bután kacagott, ha a férfi valami vicceset vagy perverzet mondott. Olíviának nem kellett túl keményen dolgoznia, hogy magára vonja a férfi figyelmét.
-Ideje haza menni, lányok - tápászkodott fel a kanapéról Roberts, néhány órányi ivás után.
Olívia megkönnyebbülten pattant fel a többi lánnyal együtt. Kezdte unni a luxusprosti szerepét és szeretett volna már az igazi munkával foglalkozni. Alig várta már, hogy Roberts szájában a pisztolya legyen és ne valami ukrán kurva műmelle.
***
Roberts betámolygott a konyhába és kibontott egy üveg pezsgőt. Ahogy a hab kifutott a lányok hangosan
Olívia összeszorított szemekkel tűrte, hogy a férfi őt is magához húzza és a kezei felkússzanak az egyébként nem sokat takaró ruhája alá. Néhány percig tartott csak az egész, Tom sosem hagyta, hogy túl sokáig elmenjenek. Az ajtó kicsapódott, a következő pillanatban pedig az ikrek egy-egy pisztolyt szegeztek Robertsre. A férfi egy pillanatra ledermedt, ahogy realizálta a helyzetet, a nők pedig ijedten sikítozni kezdtek.
-Senki nem mozdul! - kiabálta túl a hangzavart Tom.
A lányok rémülten ledermedtek és magukat takargatva megálltak a falnál. Részegek és ijedtek voltak, de egyikőjük sem mert megszólalni vagy ellenkezni. Egyedül Olívia maradt nyugodt és ez Robertsnek is feltűnt.
-Te mocskos kurva! - kiáltott fel hirtelen és a konyhapult alól kirántott egy pisztolyt.
Egyetlen pillanat alatt történt minden. Az ikreknek esélye sem volt reagálni. Roberts egyik karja Olívia nyaka köré fonódott a másikkal pedig fegyvert szorított a halántékához.
-Ashley küldött titeket, igaz? - kérdezte Roberts, bár inkább egy ideges kijelentésnek hangzott. - Azt hittétek, nem számítok rá, hogy meg akar öletni?! - nevetett fel keserűen.
-Engedd el őt - szólalt meg fenyegető hangon Tom.
Egész testében megfeszült és úgy bámult Robertsre, mint aki puszta kézzel is képes lenne megölni őt.
-Egy rossz mozdulat és kinyírom a kurvádat! - vágta rá idegesen, kissé remegő hangon Roberts.
Az ikrek továbbra is mozdulatlanul, elszánt tekintettel szegezték rá a pisztolyaikat. Olívia sem kezdett el zokogni vagy könyörögni. Nyugodtnak és magabiztosnak tűnt, ez pedig kizökkentette a férfit. A keze remegni kezdett, a tekintete pedig rémülten járt Olívia és az ikrek között. Nem egészen erre számított.
-Lőjjétek le! - kiáltott fel váratlanul Olívia.
-Kussolj ribanc! - üvöltött rá Roberts, majd a fegyvere végével fejbe vágta őt.
A lány szemöldöke fölötti részen egy öt centis seb keletkezett, amiből ömleni kezdett a vér. Olívia tudta,
Roberts kihasználva a teljes zűrzavart, feltápászkodott a földről és menekülni próbált. Olívia gyorsabb volt. Felkapta a halott nő fegyverét a földről és rá lőtt Robertsre. A férfi a lábához kapva felüvöltött, majd elterült a földön. A pisztolya végigcsúszott a padlón ő pedig kétségbeesetten próbált utána nyúlni, de Bill rálépett a kezére és idegesen a levegőbe lőtt.
-Senki nem megy sehova! - kiáltott fel minden türelmét elvesztve. - A picsába is!
A két megmaradt lány már egymásba kapaszkodva, sokkosan zokogott. A halott nőt bámulták a konyhapadlón és a feje körül gyűlő vörös tócsát.
Olívia még csak rá sem pillantott. Egy mozdulattal letörölte a szemébe csorgó vért, majd azonnal Tomhoz sietett. A bal vállát találták el. A pólóját teljesen eláztatta a sebéből ömlő vér, de legalább semmilyen fontos szervet nem ért a golyó és Tom is magánál volt.
-Jól vagyok... - préselte ki magából, miközben az ép kezével feltápászkodott a padlóról, majd a hátát a hűtőnek támasztotta.
Váltott egy pillantást Billel, majd Olívia kezébe nyomta a pisztolyát. A lány bólintott egy aprót, felkelt Tom mellől és Billhez lépett. Roberts még mindig a földön feküdt, fájdalmasan nyöszörögve. A lábából ömlött a vér.
-Uhf, a térdlövés nem egy kellemes dolog... - mosolygott rá gúnyosan Olívia.
-Ne, kérlek - kiáltott fel rémülten Roberts. - Rengeteg pénzem van! Bármennyit is kaptatok, megduplázom... Ashleynek soha nem kell megtudnia! Kérlek...
Bill durván a fejéhez szorította a fegyverét, jelezve, hogy jobb, ha befogja a száját.
-Szánalmas vagy... - jegyezte meg Olívia, majd a másik térdébe is eresztett egy golyót.
Roberts felüvöltött kínjában, de nem volt sok ideje szenvedni. Néhány másodperccel később Bill tarkón lőtte.
-Szerencséd volt, hogy nincs időnk megkínozni te rohadék - lőtt bele még egyszer utoljára Olívia, majd Billre pillantott és a fejével a két másik nő felé bökött. Bill alig észrevehetően bólintott. Szinte teljesen egyszerre fordultak meg és lőtték le őket. Még felfogni sem volt idejük, hogy mi történik és máris a hideg csempén hevertek. - Tom! Jól vagy?!
Olívia eldobta a fegyverét és Billel együtt a földön ülő fiúhoz siettek. Tom csak összeszorított szemekkel bólintott.
-El kell állítanunk a vérzést - mondta halkan Bill, inkább csak magának, majd felpattant és idegesen kirángatott minden fiókot egy tiszta konyharuhát keresve.
Olívia csak sokkosan ült Tom mellett és a kezét szorongatta. Kerültek már rossz helyzetekbe, de amióta együtt voltak, még soha nem lőtték le egyikőjüket sem. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen... hogy mi lesz most.
-Olívia, jól vagyok - szólalt meg rekedtes hangon Tom. - Semmi komoly, hallod?
A lány lassan bólintott, mire Tom bíztatóan megszorította a remegő kezét. Olívia nem akarta elhinni, hogy még ilyenkor is vele foglalkozik. A vállában egy golyó volt, a sebéből ömlött a vér, körülöttük mindenhol hullák voltak, de Tomot csak az érdekelte, hogy Olívia jól legyen.
-Én fogok vezetni - közölte Bill, mikor leguggolt a testvére elé. Egy konyhakéssel elvágta Tom pólójának az ujját, hogy hozzáférhessen a sebhez, majd egy konyharuhával elszorította. - Te pedig figyelj rá, hogy a kötés a helyén maradjon - pillantott Olíviára, majd az ikrére nézett. - Indulnunk kell.
***
-Jól vagy?
Olívia felkapta a fejét, majd amikor megpillantotta Billt a tükörben, bólintott egyet és visszafordult a mosdó
-Sajnálom. Nem tudtam szólni, hogy többen leszünk... Eszembe sem jutott, hogy valakinél fegyver lehet.
-Tudom. A lényeg, hogy megúsztuk - válaszolta Bill.
Olívia elzárta a csapot és megtörölte a kezeit.
-Tom hogy van?
Bill gondterhelten sóhajtott egyet.
-Nem tűnik vészesnek, csak a vállát találta el, de ki kéne venni a golyót. Nem maradhat bent sokáig, el fog fertőződni az egész... A probléma, hogy túl mélyen van és az egyetlen, amit elértem, hogy kitágítottam a sebét... Tom nem engedi, hogy hozzá nyúljak.
-Be kell vinnünk őt a kórházba, Bill.
-Ez egy lőtt seb! - kiáltott fel tehetetlenül. - Szerinted mégis mi lenne az első kérdésük?!
-Inkább kérdezősködjenek, minthogy hagyjuk meghalni! - akadt ki Olívia.
-Tom inkább meghalna, minthogy a börtönben rohadjon élete végéig! - kiabálta Bill. - Mert ez lesz, ha bevisszük őt a kórházba! Elkezdenek kutakodni és mindenre rá fognak jönni!
Olívia néhány másodpercig csak némán állta Bill tekintetét, aztán kirohant a fürdőből, ki az egész villából. Tudta, hogy Billnek igaza van. És Amerikában vagy Németországban, sőt bárhol máshol Európában gond nélkül elintézték volna. Rengeteg orvos ismerősük volt, aki kérdés nélkül ellátta őket, de Venezuelában nem voltak barátaik.
***
-Segítened kell! - rontott be Lionel hotelszobájába Olívia.
A nyomozó ijedten felült az ágyban, majd ahogy meglátta a lányt a rémültsége meglepettséggé változott. Hajnali négy óra körül lehetett, odakint még teljesen sötét volt. Olívia teljesen szét volt esve. A ruhája felcsúszott a combjain, a szemei könnyesek voltak. Idegesnek, de rettentően elszántnak tűnt.
-Mhh... mi történt? - dörzsölte a szemeit álmosan Lionel.
-Orvosra van szükségünk - hadarta a lány. - Hozd a jelvényed, a többivel ne törődj. Sietnünk kell!
-Megsérültél? - pattant fel az ágyból a nyomozó, mikor meglátta a lány vérző halántékát.
A gondolat, hogy Olíviával valami rossz történt, minden álmosságot elűzött a szeméből.
-Nem én - rázta a fejét a lány, miközben a férfi földön heverő ruháit kezdte átkutatni, hátha megtalálja a férfi jelvényét. - Tomot meglőtték. Nem mehetünk kórházba...
Lionel megkövülve állt a szoba közepén. Próbálta feldolgozni a hallottakat, miközben értetlenül bámulta, ahogy Olívia átkutatja a ruháit.
-Mit keresel? - nyögte bután.
-A jelvényedet! - dobta le a férfi nadrágját a földre idegesen a lány. - Segítened kell!
-Nem fogok segíteni Tomnak - nevetett fel hitetlenkedve.
Az álmosság és az első sokk lassan elmúlt. Lionel kezdte felfogni, hogy mit is kér tőle Olívia.
-De igen, fogsz! - kiabálta minden türelmét elveszítve a lány, majd előrántotta a pisztolyát a táskájából és Lionelre szegezte.
A férfi meglepetten pislogott párat, majd gúnyosan elmosolyodott és közelebb lépett az egész testében remegő lányhoz.
-Tényleg elhiszed, hogy beveszem ezt? Ha annyira le akarnál lőni, már rég megtetted volna... Ez téged is és az ikreket is komoly bajba sodorna.
-Lionel, könyörgöm! Erre nincs időnk - eresztette le a karját Olívia, majd hangosan zokogni kezdett. - Nem tudjuk kiszedni a golyót... nem maradhat benne... meg fog halni, ha nem segítesz! Nem tudtam kihez fordulni... Kérlek... bármit megteszek! - hadarta a sírástól szaggatottan.
Lionel egy pillanatig összezavarodva meredt a lányra. Tom a legnagyobb ellensége. Nemcsak azért, mert egy veszélyes bűnöző, hanem azért is, mert Olívia szereti őt. Sehol sem látná őt szívesebben - a börtönt leszámítva -, mint egy koporsóban. És most itt volt a lehetőség, hagyhatná meghalni Tomot... De tudta, hogy akkor Olívia sosem jönne rá, hogy mellette van a helye. Ha Tom most meghal, Olívia senki mást nem fog már igazán szeretni. Csak a halott barátja emlékébe fog kapaszkodni és senki mást nem enged majd be. Neki kell szakítania Tommal, rá kell jönnie, hogy ő csak egy beteg pszichopata és nem egy rosszul végződött lövöldözésnek kell elszakítania tőle a barátját.
-Bármit? - kérdezte végül Lionel.
-Bármit! - vágta rá Olívia.
A nyomozó kihúzta az ágya melletti éjjeliszekrény fiókját és kivette belőle a jelvényét.
-Tudod, hogy mit kérek cserébe...
-Elfogadom a hülye alkudat, csak könyörgöm, segíts - hadarta Olívia, majd kikapta a férfi kezéből a jelvényt és elindult kifelé.
Lionel néhány másodpercnyi késéssel követte őt. Nem érdekelte, hogy egy szál boxerben és egy pólóban van. Olívia belement az alkuba és az ő segítségére szorul. Ezen felül semmi sem számított.
-Mi a terv? - kérdezte, miközben igyekezett tempót tartani a lépcsőn lefelé loholó lánnyal.
Olívia azonban nem válaszolt, csak rohant tovább, majd a recepciós pult elé vetődött és a nő orra alá nyomta Lionel jelvényét.
-Van orvos a hotelben?!
***
-Maradj itt - pillantott Lionelre a kocsiban Olívia. - Az ikrek nem láthatnak meg.
A férfi bólintott.
-Mozgás! - mondta angolul a hotelből szerzett orvosnak Olívia, miközben rá szegezte a fegyverét.
Az orvos egy idős férfi volt Belgiumból. Olívia és Lionel berontott a hotel szobájába, a lány fegyvert fogott rá és közölte, hogy ki kell vennie egy golyót. A férfi halálra rémült, de nem kérdezett semmit. Összeszedte amit talált és beült a lány kocsijába. Út közben Lionel elmagyarázta neki, hogy rendőr és nem fogják őt bántani, csak szükségük van a segítségére és a diszkréciójára. Olívia oda sem figyelt. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy Tom életben maradjon. És ha kell, akkor akár egész végig fegyvert tart az orvos fejéhez.
-Tom, maradj nyugton! - szűrődött ki Bill fáradt hangja az egyik ajtó mögül, majd egy fájdalmas nyögés is társult hozzá.
-Hoztam egy orvost - rontott be a szobába Olívia.
Tom az ágyon feküdt, Bill mellette ült és könyékig a testvére sebében volt. Körülöttük mindenhol véres törölközők és gézdarabok hevertek.
-Olívia, jézusom, megmondtam, hogy... - kiáltott fel rémülten Bill, de a lány félbeszakította őt.
-Nem beszél németül - válaszolta higgadtan, majd a férfire szegezte a pisztolyát és Tom felé bökött. - Nem fog pofázni sem senkinek.
Az orvos értette a célzást és azonnal a beteghez sietett. Tom elég rosszul nézett ki. Sápadt volt, izzadt és véres. De miután az orvos megvizsgálta a sebet, angolul közölte, hogy nem súlyos a sérülés, így Olívia és Bill is megnyugodtak. Leültek a kanapéra és feszülten figyelték, ahogy a férfi dolgozik.
-Honnan szedted őt össze? - kérdezte néhány néma perccel később Bill.
-Ne akard tudni... - sóhajtotta gondterhelten.
***
-Hogy érzed magad? - kérdezte Olívia, mikor Tom felébredt.
A fiú lassan elmosolyodott, majd ahogy lassan felült, az arca eltorzult a fájdalomtól, de ezen kívül nem csinált mást. Még csak fel sem szisszent pedig a fájdalomcsillapítók már rég kiürültek a szervezetéből.
-Mint, akit lelőttek... - vigyorodott el Tom, majd az ép karjával magához húzta a lányt és megkomolyodva rá nézett. - Mit kellett csinálnod ezért?
Olívia Tom mellkasára hajtotta a fejét.
-Semmi olyat, amit ne akarnék, ne aggódj.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése