2. évad 19. rész - Árulás II.

Odakint már sötét volt és Lionel lábai egészen elzsibbadtak az egész napos üléstől, de már kezdte megszokni. Hosszú hetek óta gubbasztott az ikrek villájával szembeni ház kertjébe parkolt kocsijában és figyelte az eseményeket. Tudta, hogy minden hétvégén a La Palma Hotel teraszán reggeliznek, hogy Olívia mikor jár futni, hogy az ikrek mikor mennek konditerembe, és látott szinte mindent, ami velük történt... látta a gyanús embereket, akiket vendégül fogadtak, látta ahogy a medencében játszottak gyerekek módjára, látta minden egyes késő délután ahogy az erkélyen Bill és Tom elmélyülten beszélget egy-egy cigi mellett és ugyanazon az erkélyen látta azt is, ahogy Olívia és Tom szexelnek... Akkor úgy érezte, felfordul a gyomra, ahogy a gyönyörű, ártatlan Olíviát nézte Tom karjaiban és átfutott az agyán, hogy soha többet nem megy a villa közelébe, de végül mégis minden egyes nap ott volt. Szinte csak aludni járt a hotelszobájába.

Linoel unottan belemártogatott egy szál sültkrumplit a majonézbe, amit délelőtt vagy talán még tegnap délelőtt vett és bár kissé fonnyadt is volt már, de nem igazán érdekelte. Éhes volt és nem akart lemaradni semmiről amíg ő esetleg normális ennivalót vesz. Szóval megette a maradék krumplit és egy enyhe fintorral az arcán kortyolgatni kezdte a már rég kihűlt kávéját is. Aztán a villában hirtelen lekapcsolódtak a villanyok. Lionel felkapta a fejét, ahogy kinyílt az ajtó.

Olívia lépett ki először egy rövid, bőr rövidnadrágban és egy csillogó, arany dzsekiben. Gyönyörű volt.

Néhány másodperccel később a nyomozónak feltűnt, hogy Tom tartotta az ajtót, előre engedve a barátnőjét. Ahogy ő is kilépett a házból, egy finom, de határozott mozdulattal átkarolta a lány derekát, majd az ikrerére mosolygott - aki éppen bezárta az ajtót - és mondott neki valamit, amit Lionel nem hallott. Aztán elsétáltak a kocsiig, Tom most is kinyitotta Olíviának az ajtót, aki a szokásos kecses mozdulataival beszállt és egy édes kis mosollyal viszonozta a fiú gesztusát.

Lionel elgondolkodva meredt maga elé. Sokszor látta már őket így együtt, de még sosem figyelte meg, ahogy Tom Olíviával bánik. Nem így képzelte el Németország és az Államok egyik legrettegettebb sorozatgyilkosát. Nem fért össze a kép, ahol Tom megszökik a pszichiátriáról és egyetlen este alatt kinyír öt embert, aki a múltja szerves részét alkotta, majd megveri a saját barátnőjét is és képes megölni a meg nem született gyereküket, azzal a Tommal, aki udvariasan és már szinte szeretetteljesen bánik Olíviával, viccelődik a testvérével és bármi áron megvédi mindkettőjüket.
De így már legalább kezdte érteni, hogy Olívia mit szeretett benne annyira... Tom valóban nagyon meggyőzően viselkedett. Pont, ahogy minden pszichopata teszi - emlékeztette magát Lionel, majd ahogy a Kaulitzok kocsija lefordult az utcára, azonnal utánuk indult.

Kíváncsi volt, hogyan viselkedik Tom és Olívia együtt. Mert bár vakon hitt a lánynak és a sérülései magukért beszéltek, de Peter állandó aggódó hívásai és amit most látott, elbizonytalanították kissé. Egyszerűen csak tudni akarta, hogy ez az udvariasság csak egy jól begyakorolt álca-e vagy pedig a valóság.

Fél óra múlva Lionel gyanakodva parkolt le Caracas egyik legnépszerűbb szórakozóhelye előtt. Az ikrek kocsija ott volt a parkolóban és látta bemenni is őket, mégis furcsa volt ez az egész... Nem szoktak bulizni járni, de főleg nem ilyen helyekre. Hacsak nem valami egészen másról van szó... Lionel izgatottan pattant ki a kocsijából, ahogy rájött, hogy talán még egy gyilkosságot is megakadályozhat.

Odabent hangos zene szólt és piros meg kék fények váltakoztak a cigifüsttel telített helyiségben. Lionelnek

beletelt néhány percbe, amíg ismét kiszúrta Olíviáékat. Egy boxban ültek két ismeretlen férfival és komoly arccal beszélgettek. Lionel leült egy takarásban lévő asztalhoz és türelmesen figyelte az eseményeket. Sokáig semmi nem történt, csak rendeltek néhány italt és hűvös arckifejezéssel beszélgettek. Ha nem egy hangos klubban lettek volna, Lionel azt mondta volna, tárgyaláson vannak. Aztán hirtelen az egyik férfi Olívia combjára csúsztatta a tenyerét, mire a lány kacagva lefogta a kezét, majd zavartan megigazgatta az arany dzsekijét. Kívülről egy teljesen normális flörtölési kísérletnek tűnt, de Lionel tudta, hogy itt többről van szó. Egy, mert senki sem olyan idióta, hogy Tom Kaulitz előtt fogdossa a barátnőjét, kettő, mert Olívia nem szokott zavarba jönni, főleg nem a férfiaktól és három, mert Lionel rendőr volt és álmában is felismert volna egy drogátadást. A kérdés már csak az volt, hogy miért... Elég leereszkedőnek tűnt ez az ikrekhez képest.

Amikor Olívia hirtelen felállt az asztaltól, Lionel is automatikusan felpattant. A lány után akart menni és beszélni vele vagy legalábbis csak figyelni őt és vigyázni rá, de aztán eszébe jutott, hogy talán az lenne az utolsó mozdulata. Veszélyes lett volna ugrálnia az ikrek közelében. Biztos volt benne, hogy Olívia minden egyes lépését számon tartják és így is elég kockázatos, hogy itt van, nemhogy még a lány közelébe férkőzni. Szóval Lionel a helyén maradt és feszülten figyelte, hogy mit csinál a lány.

Olívia lehuppant egy öltönyös férfi mellé és beszélgetni kezdett vele. Először egy teljesen átlagos, baráti beszélgetésnek tűnt az egész, de aztán egyre közelebb kerültek egymáshoz és Olívia egyre inkább kimutatta, hogy nagyon is többet akar a férfitól. Lionel agyát annyira elöntötte a féltékenység, ahogy a lány kezeit figyelte a férfi mellkasán vagy amikor Olívia a fejét hátra döntve kacagott, ha valamit a fülébe súgott, hogy majdnem elmulasztotta - az ismeretlen férfihez hasonlóan - a pillanatot, amikor a lány a poharába csempészte az előbb kapott drogot.

Így már minden világos volt. Hát persze, hogy egy újabb gyilkosságról van szó.
Lionel eddig ökölbe szorított kezei lassan elengedtek, de továbbra sem volt kellemes látvány, ahogy Olívia azzal a beképzelt alakkal flörtölt. És ha nem lett volna ott annyi ember vagy csak Tom Kaulitz nem lett volna ott, akkor biztosan felpattan és behúz egy hatalmasat neki, amikor erőszakosan magához rántva megcsókolta a lányt. De Lionel lenyelte az indulatait, mert tudta, hogy már csak néhány nap és ő lesz az egyetlen Olívia életében.

Néhány perccel később mindketten felálltak az asztaltól, a férfi átkarolta a lány derekát és elindultak kifelé. Lionel elcsípte ahogy a lány alig észrevehetően Tomék felé pillant, de ennél többet nem csinált. Nevetgélve kiszédelegtek a parkolóba - a férfi járásán már észrevehető volt, hogy a drogok kezdenek hatni -, majd Olívia kinyitotta egy kocsi ajtaját és hátra ültette az addigra már szinte teljesen magán kívül lévő pasit.
Lionel végig követte őket, majd a parkolóba érve a kocsijából figyelte tovább az eseményeket. Nem tudta,

hogy az ikrek mikor vagy honnan fognak felbukkanni, csak abban volt biztos, hogy előbb-utóbb megjelennek és nem akarta megkockáztatni, hogy a parkolóban egy oszlop mögött bujkálva rátaláljanak. És igaza is volt. Néhány másodpercen belül az ikrek is és a másik két ismeretlen is felbukkant. A két fura alak kezet fogott Olíviával, majd a Kaulitzokkal és mondott nekik valamit, amit Lionel nem hallott. Aztán az egyik beült a sötétített ablakú kocsiba az eszméletlen férfi mellé, a másik pedig a volán mögé. Amíg ők el nem hajtottak, addig se az ikrek, se Olívia nem szólalt meg, de amint a kocsi eltűnt a parkolóból, Tom kiabálni kezdett a lánnyal. Lionel résnyire lehúzta az ablakot.

-Mégis mi a fene volt ez az egész?!

Olívia összerezzent, bár úgy tűnt, mint aki számított erre a kiakadásra.

-Mire gondolsz? - adta az értetlent.

-Azt mondtam, hogy mássz rá, ne azt, hogy dugd le a nyelvedet a torkán! - üvöltötte Tom. Bill csak kínosan hallgatott, amíg a testvére őrjöngött. - Van fogalmad róla, hogy mennyire megaláztál előttük?! - mutogatott idegesen abba az irányba, ahol az előbb a fekete kocsi eltűnt.

-Sajnálom - sóhajtotta Olívia, majd kétségbeesetten Tomra nézett -, de mégis mit kellett volna tennem? Ha eltolom magamtól, akkor vége az üzletnek...

-Addigra már rég be volt drogozva! Felesleges volt az egész! - kiabálta minden türelmét elvesztve Tom.

Úgy tűnt, mint aki még rengeteg mindent mondani akar, de végül inkább csak lenyeli a dühét. Aztán durván megragadta Olívia karját és belökte őt a kocsiba. Lionel látta, ahogy a lány ijedten összeszorítja a szemeit, de aztán becsukódott az ajtó és az ikrek is beültek, néhány másodperccel később pedig a kocsi kifordult a parkolóból.

***

-Lefoglaltuk a hotel szobát - állt meg az ajtóban Tom. - Te készen vagy?

Olívia lecsukta a bőröndje tetejét és bólintott.

-Ezt leviszed?

-Persze - válaszolta Tom, majd megfogta a bőröndöt.

-Akkor én lassan elindulok és elintézem, amiről beszéltünk...

Tom kissé bizonytalanul, de bólintott.

-Akkor ott találkozunk - csókolta meg Olíviát.

***

Nagyot sóhajtva megigazította a táskáját a vállán, aztán bekopogott Lionel hotelszobája ajtaján.

-Szia! - mosolyodott el a férfi, mikor meglátta őt.

-Szia! - ölelte át Olívia.

Néhány másodperccel később Lionel elengedte a lányt és becsukta maguk mögött az ajtót.

-Minden rendben?

-Igen - bólintott Olívia. - Tom úgy tudja, hogy gyógyszert veszek magamnak az útra... Van kb. fél órám. A
reptéren találkozom velük.

Lionel bólintott.

-Los Angelesben minden készen áll. Amint leszálltok, egy egész egység fogja várni őket. Nem hiszem, hogy bármi is félresikerülhet... a repülőre nem vihetnek fel fegyvert és egyébként sem számítanak semmire. Nincs miért aggódnod. Onnantól már sima ügy lesz.

-Engem ugye nem fognak bántani? - pillantott rá aggódva Olívia.

Lionel megrázta a fejét.

-Be kell majd menned velük a vallomás miatt meg hogy megbeszéljük a továbbiakat, de te teljesen szabad leszel. Mindent törlünk az aktádból.

Olívia megkönnyebbülten elmosolyodott, majd leült az ágyra.

-Kaphatok valamit inni?

-Persze. Mit szeretnél?

-Hm, valami gyümölcslevet. Mid van? - kérdezte Olívia.

Lionel lehajolt, hogy megnézze mi van a minibárban.

-Baracklé meg anan... - de már nem tudta befejezni a mondatot. Lionel eszméletlenül összecsuklotta padlón.

Olívia elkapta a karját, majd kihúzta a nyakából a tűt. Lelökte a nyomozót az ágyra, aki élettelenül elterült rajta, majd elővette a telefonját és írt egy sms-t.

Néhány másodperc múlva kopogtak az ajtón.

***

Lionel erős fájdalmat érzett a fejében. Minden végtagja nehéz volt, mintha alaposan elverték volna őt vagy mintha másnapos lenne. Ahogy kissé megmozdította a fejét, a fájdalom felerősödött. Lionel akaratlanul is felnyögött az agyába nyilaló érzéstől.

-Azt hiszem, ébredezik...

A hang valahonnan mellőle jött és ismerős volt, de minden érzékszerve tompa volt még. Résnyire kinyitotta a szemeit, majd ahogy realizálta, hogy egy teljesen üres raktár szerű épületben van, elfogta a pánik. Felkapta a fejét és mit sem törődve a fájdalommal, megpróbált felállni. Csak akkor jött rá, hogy egy székhez van kötözve.

-Olívia! - kiabálta kétségbeesetten, mikor meglátta az ikreket és a lányt. - Engedjétek el!

Tom gonoszul elvigyorodott, majd Billre nézett. A fiú elővett egy mobilt a zsebéből és Lionel ölébe dobta.

-Most szépen felhívod a haverjaidat a rendőrségnél és közlöd velük, hogy az akció le van fújva - utasította őt rideg hangon Tom -, különben szétlövöm Olívia fejét.

Hogy nyomatékosítsa a szavait, az egyik kezét a lány nyaka köré szorította, a másikkal pedig egy pisztolyt szorított a halántékához. Olívia halálra rémülten remegett a fiú erős karjai között és könnyes szemekkel nézett a nyomozóra.

-Sajnálom... - suttogta a lány elcsukló hangon. - Megláttak minket a mólónál... el kellett mondanom nekik mindent... nem volt más választásom... Sajnálom!

A nyomozó erőtlenül megrázta a fejét, jelezve, hogy nem haragszik a lányra, majd végtelen mennyiségű indulattal nézett az ikrekre.

-Azonnal engedjétek el őt! - kiabálta magából kikelve. - Képes lennél lelőni a terhes barátnődet?! - próbált Tom apai ösztöneire hatni, de a fiú csak felnevetett.

-Tudom, hogy kamu az egész, ne fáradj. Egyébként, gond nélkül meghúznám a ravaszt akkor is, ha terhes lenne - válaszolta kemény, érzelemmentes hangon. Olívia már látványosan reszketett a karjai között, de az egyetlen, amit tehetett, hogy könyörgően nézett Lionelre. - Öt másodperced van, hogy telefonálj - közölte végül Tom, majd a fegyvert még durvábban Olívia halántékához szorította. A lány fájdalmasan felszisszent.

-Könyörgöm, tedd meg, amit kér... Meg fog ölni - zokogta kétségbeesetten Olívia. - Tudod, hogy képes rá... Nincsenek érzései... Csak hívd fel őket!

-Jobban jársz, ha rá hallgatsz - szólalt meg Bill. - A bátyám nem éppen türelmes típus...

-Oké, rendben, felhívom őket! - habogta ijedten Lionel. - Engedd el a kezemet és akkor...

-Ennyire hülyének nézel? - nevetett fel szárazon Bill. - Diktáld a számot!

Lionel bármit megtett volna, hogy megmentse Olíviát. Akkor is, ha sejtette, hogy a telefon után sem fogják csak úgy elengedni őket, de mivel esélye sem volt mozdulni vagy bármit is tenni, ez volt az egyetlen esélye.

Lediktálta Billnek a számot, majd hagyta, hogy a fiú a füléhez tartsa a telefont.

-És ha bármivel próbálkozol, gondolkodás nélkül meghúzom a ravaszt - figyelmeztette őt Bill, majd Lionel érezte, ahogy az ő fejéhez is egy pisztoly csöve szegeződik.

A férfi csak bólintott, majd megtette, amit az ikrek kértek. Lefújta az akciót, mondván, hogy az informátora visszalépett, az ikrek pedig nem jelentek meg a reptéren. Nem merte megkockáztatni, hogy segítséget kér, tudta, hogy a Kaulitzok nem viccelnek. Elég lett volna egyetlen rossz szó és mindketten meghalnak.

Folyt. Köv.