Bill és Tom ott ültek a kanapén, mindkettőjük kezében cigi volt és bár háttal ültek az ajtónak, így Olivia nem láthatta az arcukat, de a testtartásukból és a mozdulataikból ítélve valami komoly dologról beszélhettek.
Olivia lassan hátrálni kezdett, majd inkább visszament a szobájukba átöltözni. Az ikrek időnként elvonultak és órákon keresztül beszélgettek, ilyenkor pedig Olivia békénhagyta őket. Tudta, hogy sok szarságon mentek keresztül és szükségük volt az ilyen nagy beszélgetésekre. Olivianak pedig egy kis egyedüllétre és ez így tökéletesen működött köztük.
***
Olivia a SummerFresh koktéljával a kezében leült a kedvenc partszakasza legkihaltabb részére és óvatosan a vízbe mártotta a lábait. Szeretett itt üldögélni, nézni a vizet és az apró, színes halakat, miközben mindenféléről
Most azonban csak elővette a kedvenc pisztolyát és a ravaszt kezdte piszkálni. Olivia ehhez ragaszkodott a legjobban. Megbízható volt az első igazi gyilkosságától kezdve.
-Elég veszélyes ezzel játszani...
Olivia összerezzent az ismerős férfi hangra és ijedten felkapta a fejét.
-Nincs megtöltve - válaszolta végül. Az első gondolata az volt, hogy elmenekül vagy legalábbis leordítja a nyomozó fejét a helyéről, de végül egyiket sem tette meg. Valahogy nem félt Lioneltől. - De most, hogy tudom, hogy követsz, valószínűleg meg fogom tölteni - pillantott fél szemmel a nyomozóra, majd ismét a ravaszt kezdte babrálni.
Lionel elnevette magát, bár nem úgy tűnt, mintha Olivia viccelt volna, majd egyszerűen csak leült a lány mellé.
-Hogy-hogy egyedül vagy? - kezdeményezte a beszélgetést könnyedén a nyomozó.
Olivia furán nézett rá.
-Azt hittem, megbeszéltük, hogy leszállsz rólam.
-Nem, csak te jelentetted ki - emlékeztette Lionel. - Szóval? Összevesztél Tommal?
-Csak szeretnéd... - nevetett fel Olivia, majd a lábával kissé felkavarta a vizet. - És te? Nincs jobb dolgod, mint utánam leskelődni?
-Szeretek utánad leskelődni - mosolyodott el Lionel taktikát váltva. - Tudod, féltelek.
-Csak nem Tomtól? - forgatta a szemeit a lány.
-Láttam a pszichiátria biztonsági felvételeit, Olívia - jelentette ki megkomolyodva Lionel. - Tom kést szegezett az oldaladhoz! Egy kést, basszus! Akár meg is ölhetett volna!
Olivia arcáról lefagyott a mosoly egy pillanatra, aztán csak megvonta a vállát.
-Akkor én is azt hittem, hogy meg fog ölni... De aztán megbeszéltük. Nem nagy ügy.
Lionel elképedve meredt rá.
-Megbeszéltétek?!
-Igen - válaszolta a legnagyobb természetességgel Olivia.
Lionel hitetlenkedve felnevetett.
-Túszul ejtett, majdnem megölt, de aztán megbeszéltétek és minden rendben van?! - ismételte a nyomozó. - Ez komoly, Olívia? Érzed, hogy mennyire abszurd, amit mondasz?
-Nem akart megölni, oké?! - emelte fel a hangját idegesen Olivia. Láthatóan a téma érzékenyen érintette őt és máris megbánta, hogy ezt elmondta a nyomozónak. - Csak meg akart védeni, hogyha esetleg mégis haza akarnék menni, akkor engem csak túszként kezeljenek. Végig engem védett, oké?!
Lionel elfojtotta a mosolyát. Tudta, hogy jó úton jár, de úgy döntött, most még nem feszíti tovább a határokat.
-Rendben - bólintott komolyan. - Szóval Tom... elég gondoskodó, nem?
Olívia először csak bizalmatlankodva méregette a nyomozót, de végül bólintott.
-Eléggé.
-Néha kicsit túlságosan is, igaz?
-Mire gondolsz? - ráncolta a homlokát Olívia.
-Tom olyannak tűnik, aki szeret irányítani... Gondolom, mindent megtesz azért, hogy téged biztonságban tudjon. Bármibe is kerüljön. Akkor is, ha neked ez esetleg nem tetszik...
Olívia idegesen felpattant a helyéről.
-Tom nem erőszakkal tart itt, oké?! - kiabálta Lionelre. - És lehet, hogy ez az egész kapcsolat elcseszettnek és érthetetlennek tűnik neked, de ez csak azért van, mert rohadtul nem tudsz bízni az emberekben és téged kibaszottul senki sem szeret! Ne is várd, hogy megértsd azt, ami köztünk Tommal van, amíg magában a szerelemben sem hiszel!
-Hiszek a szerelemben - válaszolta nyugodt hangon Lionel. - Sőt, tudom is, hogy milyen az. Éppen ezért féltelek téged. Az, ami közted és Tom között van, nem szerelem.
-Nem is értem miért beszélgetek még veled... - jegyezte meg Olivia inkább csak magának, majd elindult vissza a villájuk felé.
Lionel felpattant a helyéről és követni kezdte a lányt.
-Szokott neked ajándékokat venni? - loholt utána Lionel.
-Képzeld, szokott - válaszolta indulatosan Olívia. - Virágokat, Furla táskákat, Dior ruhákat, Yves Saint
-Persze, mert ezeket pénzből meg lehet venni. Halott emberek pénzéből - tette még hozzá megvetően Lionel. - Az ajándékoktól úgy érzed, mintha figyelne rád, de csak azért adja őket, hogy ezt hidd. Ennyi pénzzel a zsebében bárki elhitetheti bárkivel, hogy szereti...
-Vehetne nekem Luis Vuitton táskát is, de tudja, hogy utálom - pillantott rá a lány.
-Szoktatok beszélgetni is, Olívia? - állta a tekintetét Lionel.
A lány megtorpant egy másodpercre, majd idegesen pillantott vissza a nyomozóra.
-Először is, ne szólíts a nevemen! - jelentette ki dühösen. Tom szólította őt mindig a teljes nevén és mástól ez annyira furcsa volt. - Másodszor pedig milyen elcseszett egy kérdés ez? Persze, hogy szoktunk beszélgetni!
-Arról is, ami egy éve történt? Hogy te hogy érzed magad ettől?
Olívia egy pillanatig nem válaszolt. Szoktak beszélgetni, igen... Illetve, ő kiborul, Tom pedig átöleli és kihasználva, hogy Olíviának már akkor is remegnek a térdei, ha csak rá néz, bemeséli neki, hogy semmi rosszat nem tett.
-Nem tudsz olyat kérdezni tőle velem kapcsolatban, amire ne tudna válaszolni - mondta végül magabiztosan Olívia.
Lehet, hogy Tom nem volt az az érzelgős fajta és nem szeretett az érzésekről beszélgetni, de attól még tudta, hogy mi jár Olívia fejében. Ismerte őt és mindig meghallgatta, függetlenül attól, hogy mit gondolt.
-Az lehet - bizonytalanodott el kissé Lionel -, de te akkor sem ismered őt. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg szarságot titkol előled a múltjából...
Olívia gúnyosan felnevetett.
-Az apjára és az ügyeire gondolsz? Tudok mindenről. A fegyverekről, a drogokról, a prostikról... És azt is, hogy az ikreknek is közük volt mindegyikhez. Vagy az anyukájukra? Hogy a saját apjuk ölette meg? Mindenről tudok, Lionel.
A nyomozó egyre jobban elbizonytalanodott. Azt hitte, ezekkel a kérdésekkel megfogja Olíviát, de Tom ügyesebb munkát végzett, mint gondolta volna. Nem akart belemenni egy "ki ismeri jobban a Kaulitzok múltját" versenybe a lánnyal, mert biztos volt benne, hogy Olívia többet tud, mint amennyit ő az aktákban olvasott, de egy kártyája még maradt. És azt ki akarta játszani.
-Én az apjukra gondoltam. Elmondták neked, hogy mi történt vele? Hm? Hogy megölték a saját apjukat?! - hangsúlyozta ki az utolsó két szót Lionel. - Az apjukat, érted? Szerinted mégis mi vár a barátnőjére?
Olívia egy pillanatra lefagyott, Lionel pedig azt hitte, hogy végre sikerült elborzasztania őt, de aztán a lány olyat mondott, amitől Lionel gyomra állt görcsbe.
-Nem ők ölték meg.
-Mi? Dehát... - habogott Lionel, azonban Olívia félbeszakította.
-Én öltem meg Jörg Kaulitzot.
-Az kizárt - vágta rá Lionel. - Mégis hogyan...
-Én öltem meg az apjukat! - szakította félbe ismét ingerülten, majd egészen közel lépett a nyomozóhoz és feszülten suttogni kezdett, egy különös kis mosollyal az arcán. - Egy pisztolyt fogtam rá és kiloccsantottam a kibaszott agyát, miközben a pasimat fojtogatta! És élveztem, tudod? Rohadtul élveztem, hogy egyetlen mozdulattal elvehetem az életét, hogy enyém a hatalom és hogy láthatom a földön feküdni a saját vérében, tudva, hogy soha nem fog beszélni rólunk...
-És Tom...? - kérdezte néhány másodpercnyi néma, döbbent csönd után Lionel.
-Tudja és hálás érte - válaszolta Olívia, majd még egy utolsó, fölényes pillantás után faképnél hagyta a nyomozót.
***
-Tom! - kiáltotta el magát a hatalmas házban Olívia, mikor este végre haza ért.
A nyomozó szavai eléggé felkavarták és nem akart ilyen állapotban haza menni. Tom biztosan észrevette volna és előbb vagy utóbb, de kiszedte volna belőle, hogy Lionel itt van és nem akarta, hogy az ikrek emiatt aggódjanak. Olívia biztos volt benne, hogy Lionel nem jelent veszélyt rájuk.
-A konyhában vagyok - kiabált vissza Tom.
Olívia ledobta a táskáját, majd besietett a konyhába és azonnal Tom mellkasához simult. A fiú kissé meglepetten letette a kezéből a poharát, majd átölelte őt.
-Hol voltál egész nap?
-A parton, edzőteremben, vásárolgatni, ilyesmi... Csak gondoltam, adok nektek egy iker-napot - mosolygott rá Olívia.
Tom halványan visszamosolygott, majd megcsókolta Olíviát. Szerette, hogy a lány nem akaszkodott rá, hogy mindig tapintattal volt a kapcsolatára Billel és nem féltékenykedett miatta. Úgy érezte, tényleg szerencsés,
-Várj... Hol van Bill? - kérdezte a lány, mikor kissé túlságosan is belelendültek a csókba és Tom felültette őt a konyhapultra, feltolva a nyári ruhája vékony anyagát.
-Elment felszedni egy csajt... Valami buli lesz ma a parton - hadarta Tom, miközben a lány nyakát csókolgatta. - Miénk az egész ház...
Olívia elnevette magát, majd inkább csak még közelebb húzta magához Tomot és elkezdte kigombolni a nadrágját. Tom végigfuttatta a kezeit a lány combjain, egyre feljebb tolva a ruháját, fel a derekán is, egészen, amíg végül egy könnyed mozdulattal meg nem szabadította tőle.
-Ez új? - dünnyögte Tom Olívia mellei közül, miközben a lány melltartójának kapcsával babrált.
Olívia kissé meglepetten nézett rá, majd végül kacagva bólintott. Nem gondolta volna, hogy Tom észreveszi, hogy új fehérneműszettje van. Annyi új ruhája volt mostanában, hogy talán még ő maga sem jegyezte meg mi új és mi nem.
-La Perla - bólintott Olívia. - Reméltem, hogy tetszeni fog...
-Gyönyörű, de most nincs rá szükségünk - vigyorodott el Tom, miközben csak úgy a padlóra hajította a vadonatúj, méregdrága, csipkés La Perla melltartót.
-Ne, ne, ne - kiáltott fel nevetve Olívia, mikor Tom közelebb húzta magához és elindult volna vele a szobájukba. - Nincs itt senki - nézett Tom szemeibe. - És te mondtad, hogy rengeteg hely van ebben a házban, ahol szexelnünk kell...
Tom elvigyorodott, majd óvatosan visszaültette Olíviát a konyhapultra és sietve kibújt a saját pólójából is. Egyre jobban és jobban imádta a lányt.
Néhány perc múlva már mindketten ruha nélkül estek ismét egymás ajkainak. Tom a lány csípőjénél fogva közelebb húzta őt magához, Olívia pedig összekulcsolta a lábait a fiú dereka körül, majd a hátába karmolt. Tudta, hogy ez teljesen beindítja Tomot és a várt hatás nem is maradt el. Tom férfiasan felnyögött és birtoklóan Olívia fenekébe markolt. Mindketten elvesztették a fejüket, az agyuk teljesen kikapcsolt.
Övék volt az egész lakás és előttük állt még az egész este, mégis úgy siettek és olyan hevesek voltak, mintha még mindig a pszichiátrián lennének és bármelyik percben lebukhatnának. De Tom ilyen volt igazából és Olívia szerette ezt a heves, kissé vad, rámenős Tomot.
***
Olívia leugrott a konyhapultról és belebújt a földön heverő La Perla bugyijába, végig magán érezve Tom pillantásait. Lassan elmosolyodott, majd szembefordult a fiúval és egy macskás mozdulattal a mellkasához simult.
-Nem megyünk le mi is a partra? - kérdezte Olívia.
Tom egyik keze ösztönösen a lány fenekére vándorolt, a másikkal pedig a mézszőke tincseit kezdte piszkálni.
-Tökre begöndörödött a hajad a sós víztől - állapította meg Tom, egy széles, kielégült vigyorral az arcán, egyértelműen kitérve a válaszadás elől.
Olívia felnevetett, majd kissé eltolta magától a barátját, hogy képes legyen koncentrálni.
-Tom, ne csináld már... Lemegyünk a partra?
A fiú belátva, hogy nem fogja tudni elterelni Olívia figyelmét, kissé elhúzta a száját.
-Muszáj? Tele lesz emberekkel és mindenki részeg lesz és... nem tom' - vonta meg a vállát végül fintorogva. - Csak hagyjuk Billt kibontakozni.
A lány kissé csalódottan nézett rá, majd végül csak megvonta a vállát. Tudta, hogy észérvekkel vagy szép pillantásokkal nem tudja meggyőzni Tomot. Utált minden helyet, ahol sok ember volt és ahol esetleg beszélnie kellett velük. De Olívia már kezdte unni az otthon ülést, ezért bevetette az egyetlen használható
-Jól van, akkor elmegyek egyedül - nyomott egy puszit a szájára, pontosan tudva, hogy Tom sosem hagyná őt egyedül ennyi ember között, majd ott is hagyta a meglepett barátját.
Tom néhány másodpercig csak ledöbbenve bámulta, ahogy a lány egy szál fehérneműben kisétál a hatalmas konyhából. Olívia még sosem csinált ilyet vele. Hacsak nem iker-nap volt vagy Olíviának kellett egy kis tér, akkor mindig mindent együtt csináltak. Olívia sosem akart elmenni nélküle sehova.
Tom végül felkapta a boxerét és a lány után sietett. Alapból nem lett volna probléma, hogy Olívia valamit egyedül akar csinálni, de ha belegondolt, hogy sok részeg, kiéhezett férfi közé engedje az ő kibaszottul gyönyörű barátnőjét, akkor nagyon is probléma volt.
***
Tom és Olívia egy darabig csak az egyik tengerparti bár teraszán ültek és egy-egy koktél mellett nevetgéltek.
Úgy tűnt, hogy tökéletes az összhang köztük. És ami Lionelt rettentően bosszantotta: Tomról senki sem
Néhány perc múlva Tom hirtelen felállt és két üres pohárral a kezében elindult a pult felé, valószínűleg, hogy újabb koktélokat hozzon. Lionel már fel is pattant volna a helyéről, hogy beszélhessen Olíviával, de addigra már valaki más le is huppant a lány mellé...
-Szia hercegnő - vetődött le Olívia mellé egy kissé már részeg férfi.
A lány csak elfintorodott és tüntetőleg elfordította a fejét, a pasi azonban nem adta fel.
-Egyedül vagy?
-Nem, a barátommal - hangsúlyozta ki az utolsó szót Olívia.
-Nagy hiba volt, hogy egyedül hagyott - hajolt hozzá közel a férfi, miközben a kezét lassan a lány combjára csúsztatta. - Egyébként Noah vagyok. És te? Azon kívül, hogy a ma esti programom... - nevetett fel önelégülten.
-Húzz el innen nagyon gyorsan mielőtt mindenki előtt felképellek - vetette oda ingerülten Olívia az összeszorított fogain keresztül.
Tisztában volt vele, hogy két másodperc alatt elintézhetné ezt a férfit, de nem mert jelenetet rendezni. Nőként meg aztán végképp furcsa lett volna, ha a földre küld egy pasit... Bár Venezuelában biztonságban voltak, abban mindhárman egyetértettek, hogy azért jobb, ha kerülik a feltűnést. Így Olívia maradt a szóbeli fenyegetésnél és reménykedett benne, hogy a férfi feladja.
-Ugyanmár cicus - nevetett fel Noah. - Nem kell ilyen harciasnak lenned... - kacsintott rá, majd még közelebb hajolt a lányhoz, annyira, hogy Olívia szinte már a saját szájában érezte az alkoholos leheletét.
-Tom! - kiáltott fel megkönnyebbülten a lány, mikor a zaklatója háta mögött megpillantotta a barátját.
Tom arcán tisztán látszott, ahogy elborítja az agyát az indulat, de végül lenyelte és csak egy ideges
-Zavarod a barátnőmet - nézett a szemeibe fenyegetően Tom. - Húzz el innen, most azonnal.
A férfi csak nevetni kezdett, majd kissé imbolyogva felállt.
-Te vagy az egyetlen, aki itt zavar. Kopj le, köcsög... - vetette oda kihívóan Noah, majd a mellkasánál meglökte Tomot.
Bár meg se tudta mozdítani őt, Tomnál itt szakadt el a cérna. Már egyáltalán nem számított, hogy ki látja őket és ki nem. A pólójánal fogva megragadta a férfit a bal kezével és egészen közel húzta magához, a jobb kezével pedig előrántotta a fegyverét és a mellkasához szorította, a saját testével eltakarva azt a tömeg elől. Olívia azonban látta és ijedten felpattant a helyéről, majd könyörgő tekintettel, a fejét rázva nézett Tomra. Bár senki sem látta, hogy egy fegyver van a két férfi között, a lövés hangjára biztosan felfigyeltek volna. És akkor nekik végük.
-Húzz el vagy itt helyben szitává lőlek - mondta a halálra rémült Noahnak Tom, lassú, fenyegető hangsúllyal.
-Bocs, haver... én... nem akartam balhét... - habogta ijedten a férfi, miközben megpróbált minél gyorsabban elmenekülni Tom közeléből.
-Tőle kérj bocsánatot! - kapta el a karját, majd Olívia felé fordította őt.
-Tom, erre semmi szükség... - kezdett volna bele a lány, de a barátja félbeszakította.
-Zaklatott téged - jelentette ki undorral a hangjában Tom, majd a fegyver csövét durván a férfi gyomorszájába vágta, aki erre köhögve összegörnyedt volna, ha a fiú erős szorítása engedi. - Szóval most szépen bocsánatot kér, aztán pedig elkotródik innen - mondta végig a fájdalomtól eltorzult arcú férfi szemeibe nézve.
-Sajnálom... - nyögte ki szenvedő hangon, ugyanis Tom egyre erősebben szorította a pisztolyát a gyomorszájába. - Nem akartalak zavarni... bocsánat... - habogta rémülten.
-Mostmár tűnj el - jelentette ki Tom nagy kegyesen, majd elengedte őt, a fegyverét pedig észrevétlenül visszacsúsztatta a hatalmas pólója takarásába.
A férfi azonnal elmenekült, Tom pedig elégedetten visszaült a helyére, Olívia azonban csak értetlenül bámult a barátjára.
-Mégis mi a fene volt ez?!
-Mi van? Nem nyírtam ki - vonta meg a vállát ártatlanul Tom.
-Még jó... - forgatta a szemeit Olívia. - De most komolyan... Elment az eszed?! Fegyvert rántasz itt mindenki előtt? Pont te?! Nem is tudom mióta hallgatom, hogy "húzzuk meg magunkat", "fogd vissza az indulataidat", "gondolkodj hideg fejjel" - utánozta Tomot Olívia. - Mi a picsa volt ez?!
Tom egy pillanatra a kezeibe temette az arcát, majd nagyot sóhajtva a lányra nézett.
-Nézd, unatkozom... és feszült vagyok. Megláttam, hogy ez az idióta rád szállt és elborult az agyam - magyarázta Tom. - Időnként mindenki hibázik.
Olívia nagyot sóhajtott, majd óvatosan körbenézett. A zene túl hangos volt, az emberek pedig túl részegek... úgy tűnt, senki nem vett észre semmit. Aztán a tekintete hirtelen találkozott Lionel döbbent pillantásával és Olívia egy másodpercre lefagyott. Nem tudta elhinni, hogy a nyomozó tényleg ennyire buta vagy vakmerő vagy a kettő egyszerre, hogy ide is követi őket... Tom bármikor észreveheti őt.
-Ki kell mennem a mosdóba - pattant fel váratlanul Olívia, reménykedve benne, hogy Lionel követni fogja őt.
Tom csak összezavarodva meredt rá, majd végül megvonta a vállait.
-Öhm... oké... - mondta kissé bizonytalanul, továbbra sem értve a hirtelen téma váltást.
A lány csak nyomott egy gyors puszit Tom arcára, majd elindult a mosdók irányába, kínosan ügyelve rá, hogy még csak a nyomozó felé se nézzen, nehogy a barátja akárcsak véletlenül is kiszúrja őt, de aztán egy pillanatra megtorpant és hátra fordult.
-Tom?
-Igen? - kapta fel a fejét.
-Köszönöm - mosolyodott el Olívia.
Bármekkora őrültség is volt, a lány hálás volt érte és jól esett neki, hogy Tom megvédte. De a válaszát már nem várta meg. Most azonnal beszélnie kellett Lionellel.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése